Egy zöld kis rét hány titkot rejt,
míg gyermek szívünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
csak tettük a jót,
s kerültünk minden tiltó szót.
A lány már rég nem arra jár,
a fiú rég nem érti már,
azt hitte minden titkuk szent,
de ez már semmit nem jelent.

Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.

A fiú indult, útra kelt,
egy igaz szív sosem felejt.
Nincs már sok emlék,
csak pár levél,
Õ sem hisz már, de még remél.

Elmúlt sok év, s nem írt a lány,
nem válaszolt a régi szám.
Virágot õ már máshol hajt,
s nem hallja már a régi dalt.

Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.

Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.

Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.