(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Ime, virágzik már,
rügyeit bújtogatja
szép mandulafácska,
lám, télben virágzik,
ám csodaszép rügyeit
zúzmara fogja be majd.
Vasból való az ég
fejed és tested fölött,
lásd, köböl a madár,
lásd, vassal jönnek eléd,
hát öltözz most vasba
és kövé meredj.
Csupán vas véd meg itt,
itt már csak köbe bújhatsz,
lásd, urad futását,
lásd, a véred elillan.
Börünk kövek közé,
fühajunk kövek közé,
lágy, meleg test vagyunk,
hús, folyékony vér vagyunk,
hát öltözzünk, jaj, vasba,
és kövé legyünk.
Köböl való madár,
emleked csak ez örzi,
a tett s a bör elrohad,
a vér, a mozdulat elillan,
hát vas legyél s egy kö légy
a kövek közül.
Transcribed by IITI