sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk virággal vártak
és mondták hogy gyõztünk de csak a lesütött szemüket a földre szegezett
tekintetüket lestük és láttuk nem akad senki köztük egy olyan
aki komolyan merné venni hogy a vérébe van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegem mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk