Mindegy, hogy honnan hova szakad a tér
Mert te fekszel az ágyon, s csak álom az egész
Hogy ez az ûr, a Tejút épp megfeszül
Lágyan átkarol, mint egy szûz, akitõl sokat tûrsz

Elõtted a végtelen, a hátad mögött mégsem
Szûnik meg a város, tied a fénye
Itt minden átkarol, szeretet, béke
Amit sokan írtak, kértek, itt van, a tied végre

És ha fáj, ha valami fáj, nem lesz vége
De végre jólesik, hogy semmitõl nem esel térdre
És csak lágyan átjár a füst, amit lenn tartasz
Minden neked énekel, gyere hallgasd...

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...

Mindegy, hogy honnan hova tapad a vér
Mert csak fekszel a földön, álmodod és kész
De ez a zûr, ha megérted, majd elkerül
Lágyan átkarol a tûz, amitõl sokat tûrsz

Elõtted a szûz, a hátadon a keze
Mégsem szûnik meg a vágyad, tied az íze
Itt minden átkarol, szeretet, béke
Amit sokan írtak, kértek, itt van, a tied végre

És ha látsz, ha valamit látsz, bár nem lesz hangja
De végre jól esik, hogy semmitõl nem esel hasra
És csak lágyan átjár a füst, amit lenn tartasz
Minden neked énekel, gyere hallgasd...

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér
Megérted, szabad vagy rég

Eleven a kar, amivel ölel a szél
Megérzed, ha hozzád ér
Eleven a szem, amivel figyel a tér...