(Dolák-Saly Róbert )
Nekem az a nap oly fontos volt, mikor elõször megláttam,
Az a film csak róla szólt, soha nem felejtem el.
Fején ékes tolldísz, komoly arcán nyers erõ,
Azt gondoltam akkor, hogy a példaképem õ.
De a csoda hamar köddé vált, mikor azt olvastam egyszer,
Hogy a fõhõs kitalált, soha nem is létezett.
Egy Karl May nevû ember agya hozta létre õt,
Úgy éreztem akkor, hogy a világ összedõlt.
Winnetou a prérin
Sose lovagolt,
Persze csak azért nem,
Mert lova se volt.
Winnetou e Földön
Még sohase járt,
Winnetou csak álhõs,
Égeti magát.
Winnetou az isten volt nekem, akit utánozni kezdtem,
Mokaszint viseltem, s néha azt mondtam, hogy "uff".
Az ajtó mögül lestem, hogy a bölény hátha jön,
Nem féltem, mert tudtam, hogy a végén lelövöm.
Winnetou a bátor,
Aki sose félt,
Persze csak azért nem,
Mert sohase élt.
Winnetou csak álom,
Nem igazi lény,
Sátra soha nem volt,
Kiröhögöm én.
Winnetou a legjobb
Apacs indián,
Ki hiszi el így ezt
Még ezek után?
Winnetou-ra mégsem
Haraguszok ám,
Szülinapja nincsen,
Szomorú talán.
Transcribed by IITI