Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány gyõz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
s bennem nincs aki rendet teremt!
és félek, a magány gyõz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.