Fáradt a testem-lelkem,
vadságom fojtogat,
jó nálad megpihennem,
eldobni maszkomat.

A hûségben magam törtem,
hogy nekem megmaradj,
ha van még büszkeségem,
az most már csak te vagy!

Élj, érezzél engem!
Ne várj, most bújj hozzám!
Élj, érezzél engem!
Ne várj, most bújj hozzám!

Nem remélt ajándék vagy,
megtalált gondolat,
te vagy, ki vágyaimnak
most végre arcot ad.

Megjövök, hangod kérem,
tested nem mostoha,
életem veled élem,
lesz nyarunk, de tél soha.

Élj, érezzél engem!
Ne várj, most bújj hozzám!
Élj, érezzél engem!
Ne várj, most bújj hozzám!