(Átkozott nők)

Az enyém, csak azt kérdezi:
Hogy hol jártál megint?
A tiéddel nagyobb gáz van,
Ő mélyebbre tekint.
Naná, hogy rólam másoknak mindent kitálal,
Mert nem jött be a trükköm, sajnos a virággal.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.

De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.

Már megint horkoltam,
Most éppen ez a baja.
Ha meg szétdobálom a rongyaim,
Attól égnek áll a haja.
És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja,
Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.

De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.

S ha romokban a házunk
És az esőtől beázunk,
Majd papás mamást játszunk,
És mindent helyre rázunk.