A színpad vaksötét,
Olyan csendes, olyan árva most a nézõtér,
Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért,
Csak a szívekben él.

Törött dobverõ,
Cigarettafüstben úszó kopott öltözõ,
Egy magányos gitár, néhány papírpohár,
Elment mindenki már.

A csöndet hallgatom,
Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok,
Mélyen legbelül még várok,
De biztos nem jön ma már.

Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá,
Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött.
Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál,
Perzselõ láng, a remény mindig él tovább.

Csak õ érti meg
Õrült álmaim, sosem nyugvó szívemet,
Lázban égõ lelkemet, az életemet.
Várom, amíg lehet.

Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá,
Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött.
Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál,
Perzselõ láng, a remény mindig él tovább.