[Zene: Kukovecz Gábor / Szöveg: Sárándi Izolda]

A szakadék szélén inogva állva
Átsuhan rajtam a múlt
Tán ugorni kéne, le a sötétbe
De valami még visszahúz

Még keresem azt az elveszett percet
Mikor még volt folytatás
Mikor még hittem, van még mit tennem
Mit nem tehet meg senki más

Az elveszett percek, órák és évek
Érzem soha, soha meg nem bántam
Elhulltak a gyávák, a bátrak még állják
Most valami még visszahúz, ideköt valami

Az idõ, s a szavak húsomig marnak
Nyomokat hagynak a múlton
De néha már félek, nincs, mit reméljek
Bezár magába a múlt

A szakadék szélén inogva állva
Átsuhan rajtam a múlt
Tán ugorni kéne, le a sötétbe
De valami még visszahúz

Az elveszett percek, órák és évek
Érzem soha, soha meg nem bántam
Elhulltak a gyávák, a bátrak még állják
Most valami még visszahúz...

Az elveszett percek, órák és évek
Érzem soha, soha meg nem bántam
Elhulltak a gyávák, a bátrak még állják
Most valami még visszahúz...

Az elveszett percek, órák és évek
Érzem soha, soha meg nem bántam
Elhulltak a gyávák, a bátrak még állják
Most valami még visszahúz...

Az elveszett percek, órák és évek
Érzem soha, soha meg nem bántam
Elhulltak a gyávák, a bátrak még állják
Most valami még visszahúz, valami még visszahúz