Nincs, már nincs vígasz,
ne remélj feloldozást,
nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást!
éj-mélybe visznek a lábaim,
és a szélbe suttogom átkaim!

Ázom, fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok át,
égtél, tüzet ígértél, hazug a szád!
Tõlem össze is dõlhet ez a világ!

Kár, hogy engem fûtött csupán a lángolás,
Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás!
Arcodba vágtam, hogy: felejts el!
De közben vártam, hogy átölelj!

Ázom, fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok át,
égtél, tüzet ígértél, hazug a szád!
Tõlem össze is dõlhet ez a világ!